A tudattalan megvalósul
Csak az zavarhatja meg, siklathatja ki, csorbíthatja életemet és kényszeríthet zavarodott cselekedetekre, életrontó szokásokra, ami számomra nem tudatos. Amit átélek, tükrözök, csökkenti testem érzelmeim, gondolataim sötétségét, tétovaságait, ösztöneimet hasznomra fogja.
A tudattalan rejtező, de megnyilvánul követve testünkben, érzelmeink, gondolkodásunk természetében is. Belső feszültségünk, terheltségünk testtartásunkban is kifejeződik, értő szemnek jelzi görcseinket, elfojtott indulatainkat, betegségeinket, de megjelenti örömünket, hajlékonyságunkat, erőnket, nyugalmunkat is. Idegbetegségben a nem-tudatos tartalmak zúdulnak át a tudatba ellenőrizetlenül, zűrzavart okozva. Ám a versek, dalok eredője is a tudattalan, az ihlet, sugallat szintén belőle fakad. Álmunkban is ez a világ jelentkezik.
Álmodván, belemerülünk abba az énen túli, korlátlan (de lelki) kiterjedésbe, térbe, ahol lényegileg minden azonos, nincs különbség, másság, ami van, az csupán látszólagos. Minden mi vagyunk. (Semmi sem vagyunk. Semmi is vagyunk). A folyó, a sziklakő lábam alatt, egy különös mosolyú lány, a szakadékba rúgott kéjleső, de a kardkereszt is, amivel harcolunk. S az is, ami nincsen jelen, de van.
Álmaink természetes jelenségek és egyik jelentésük azonos azzal, amit megjelenítenek. Mennyire ingerel, bosszant, ha nem értjük üzenetüket, ha félrevezetnek. Ebben nem az álom a hibás. Hiszen kimondja, láttatja azt, ami megvalósulni készül, s a fogalmaknál teljesebben. Ám ahogy mondja, az üzenet hogyanja szokatlan, érthetetlen, mert az én máshogy beszél. Ennek beszűkítő, korlátozott, ésszerűségében elhatárolt terében az egység, a kozmosz nyelve, az ellentmondások együttléte furcsa, fölkavaró, megdöbbentő, esztelen. Benne gyakran nem ismerünk magunkra, mert sötét, árnyékos, kedvezőtlen.
Ellentmondásainkat legtöbbször csak az ésszerűség fátyolán át látjuk, ez okozza ingadozásainkat, kibillenésünket egyensúlyi helyzetünkből. Az álom egyesíti a kettősségeket, mivel természetes, önmagát tápláló és korláttalan, meg ellentmondásos, akár az élet(ünk). Ősképeivel, az örök gyermekkel, anyával vagy az öreg bölccsel, képtelenségeink képpé alakításával az egyéni tudattalan határain túlról hoz üzenetet
