A böjt és a bibliai hagyomány
A böjt lehetősége, hogy a bűnt (elkülönültséget, kiválást) megszüntetjük, vagyis a tudatunkat kitágítva visszakapcsolódunk az egységhez, a teremtés erejéhez, életünk alapjához.
Mózes harmadik könyve így ír a megtartóztatásról, a böjtről: „Örök rendelkezés legyen ez nálatok, a hetedik hónap tizedik napján tartóztassátok meg magatokat, s ne végezzetek semmiféle munkát. Mert ezen a napon engesztelést kaptok és megtisztítattok minden vétkektől az Úr színe előtt. A teljes nyugalom napja legyen ez nálatok, tartóztassátok meg azért magatokat.” (Mózes 3. könyve, 16, 29)
Később, amikor Dániel megbocsátást kér magának és népének, így szól: „És orcámat az Úr Istenhez emelém, hogy böjttel zsákruhában és hamuban imádkozzam és könyörögjek. (Dániel próféta 9, 3)
Joel próféta vezeklési felhívása a zsidó közösség felé fordul: „És még most is szól az Úr, térjetek meg hozzám teljes szívetekből böjtöléssel és sírással és panaszkodással.” (Joel 2, 12)
A böjt tehát a zsidók körében kipróbált eszköz volt arra, hogy alázatot mutassak istenük előtt és kegyelmet, segítséget, engesztelést kérjenek tőle.
A Teremtő nem mindig volt megelégedve az emberi felfogású böjttel és hozzá kapcsolódó számítással. Erre találunk példát Ézsaiás Könyvében: „Miért böjtölünk, és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod?
Ímé, böjtöléstek napján kedvteléseteknek éltek és minden robotosaitokat szorongatjátok.
Ímé, perrel és versengéssel böjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy böjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
Hát ilyen a böjt, amelyet én kedvelek, és olyan a nap, amelyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-e böjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha mezítelent látsz, felruházzad, és tested előtt ne rejtsd magadat?
Akkor felhasad, mint a hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.”
Vagyis nem jó, ha a böjtölő csupán külsőleg követi a szabályokat, ám eltávolodik a teremtéstől, a teremtőerőtől, elvéti a böjt lényegét, az önkiüresítést.
Tóbiás Könyvében egyértelmű isten angyalának beszéde: „Tegyetek jót, akkor semmi rossz nem ér benneteket! Jót tegyetek, de imával és böjttel, adjatok alamizsnát és legyetek becsületesek. Legyen inkább kevesebb jogosan, mint sok jogtalanul.”
Az Újszövetségben Jézus így beszél a böjtről:
„Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézésetek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arcukat, hadd lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony, mondom néktek, elvették jutalmukat.
Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet és a te orcádat mosd meg; hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván.” (Máté 6. 16-18)
A sivatagi atyák egyik mondása egy időben későbbi, de szellemében a bibliából idézettel rokon böjtfelfogásról tanúskodik: Ha olyan önmegtartóztatást és böjtöt akarsz végezni, amely Istennek tetszik, óvakodj minden rossz szótól, minden gonosz rágalomtól, minden ítélkezéstől, és ne nyisd meg füledet a gonosz beszédnek. Tisztítsd meg szívedet a test és a lélek minden szennyfoltjától, minden haragtól és irigységtől.
Ugyancsak a sivatagi atyák bölcs mondásai közül való: Aki szünetlenül megtölti hasát étellel és itallal, az elhanyagolja az imádságot, s így nem tud hadat viselni a gondolatai ellen. Az éhezés és a virrasztás megtisztítja a szívet a rossz gondolatoktól és a testet a betegség támadásaitól, hogy a Szentlélek lakhelyévé tegye.
Itt az apokrif esszénus béke evangéliumból is érdemes idéznünk egy idevaló részt. A füzetet Edmund Székely a Habsburgok királyi könyvtárából való régi szláv kézirat alapján adta ki, s az arameus nyelvű eredetije a vatikáni könyvtárban található (Anselmo szekció. M. Albareda. Prefecto).
„Már nem értitek az életnek igéit, mert a halálban vagytok. Szemeitek elsötétültek, füleitek süketek, ezért azt mondom, nem használ a nektek, ha holt iratokon ücsörögtök, ha tetteitekkel tagadjátok azt, aki az írásokat adta néktek. Bizony, mondom néktek, Isten és az ő törvényei nem sötét tetteitekben van, nem a dőzsölésben és ivászatban, nem a léha életben vagy a paráznaságban, nem ellenségeitek gyűlöletében. Mert ezek a dolgok nagyon messze vannak az igazi Istentől és az ő angyalaitól. Ezek a dolgok mind a sötétség birodalmából jönnek, minden rossz urától. És ezeket a dolgokat mind magatokban hordjátok és isten szava és ereje nem hatol belétek, mert minden lehetséges rossz és ocsmányság testetekben és szellemetekben lakik. Ha azt akarjátok, hogy belétek költözhessen Isten eleven igéje és ereje, ne piszkítsátok be testeteket és lelketeket; mert testetek a lélek temploma és lélek pedig Isten temploma. Ezért tisztítsátok meg a templomot, hogy a templom Ura benne lakhasson és elfoglalhassa méltó helyét. És a Sátán minden megkísértésétől, amely testeteket és lelketeket éri, húzódjatok isten egének árnyékába. Újítsátok meg magatokat és böjtöljetek. Mert bizony mondom néktek, hogy a Sátánt és az ő gyötréseit csak böjttel és imával űzhetitek ki. Maradjatok egyedül és böjtöljetek, és ne mutassátok böjtötöket az embereknek. Az élő Isten látni fogja, és nagy lesz a jutalom. És böjtöljetek, amíg Belzebub és minden zaklatása elhagy benneteket és Föld Anyátok minden angyala eljön hozzátok és nektek szolgál. Bizony mondom nektek, ha nem böjtöltök, soha nem szabadulhattok ki a Sátán hatalmából, és azokból a betegségekből, amelyeket ő okoz. Böjtöljetek és imádkozzatok állhatatosan és keressétek gyógyulásotokra az élő isten hatalmát. Keressétek az emberi társaságot, mialatt böjtöltök és keressétek a Föld Anyát, mert a kereső találni fog.”
Dahlke úgy véli, hogy a böjtöt inkább tarthatjuk pszichoterápiának, mint testi kezelésnek, fogyasztó folyamatnak: „Ugyanúgy, mint a testi kezelést, a böjti pszichoterápiát is belső orvosunk vezeti, függetlenül, hogy hiszünk benne vagy sem. Mindenesetre, ha hiszünk benne és szándékosan megnyílunk neki, még csodálatosabb út támad előttünk. A belső orvos hatalmas előnye bármilyen külsővel szemben, hogy soha nem hibázik, megfelelő időben és sorrendben tér rá a testben és a lélekben lévő lerakódásokra és csomókra, nem követel tőlünk sem túl keveset, sem túl sokat, mivel úgy ismer bennünket, mint saját mély lényünk részét, jobban, mint ahogy mi tudatosan ismerjük magunkat. A böjtölés, amely tudatossá tesz minden lehetőséget, valóban hosszú – ha nem az egész – úton tud elvezetni.”
A böjttől sokan félnek. Hányszor megtapasztaltam közben én is az aggódó telefonokat, a zavart tekinteteket, hogy vajon mire visz a böjtöm, hová sodorhat. Miért van erre szükségem, ha csak szűrt vizet iszom, és hús, tojás nélkül étkezem.
Az ezer órás böjtöt követő évben azt gondoltam, megismétlem a negyven napos vizes, gyógyteás nagyböjtömet. Előtte megvizsgáltattam magam a helyi orvossal, de koplalásom idején nem jártam vizsgálatokra, mivel várakozással, utazással, rendelőben üldögéléssel jártak volna. Ez a böjtöm nem tartott negyven napig, mert váratlan dolgok történtek velem. A huszadik böjti napon ugyanis elutaztam zen csoportommal Németországba, egy meditációs házba. Ami ott feladatunk lett: egy héten át erős gyakorlás: zazen. Csendes ülés, lélegzetfigyelés. Békés nyugalom. Az ottlétünk, illetve gyakorlásunk utolsó napján a testi-lelki megüresedés következtében megtapasztaltam hogy a világ és köztem nincs akadály. Nem volt bennem vélemény, zárkózottság, merevség csak öröm és vibráló energia. Szombat este boldogan törtem meg a böjtöt. Tartott a boldogság, öröm még másnap a hazafelé tartó úton is. S a böjt után már itthon az ismerős orvosnő újra megvizsgált, s úgy találta, hogy az étel nélküli harminc napnak csupa jó hatása volt. Egészséges vagyok, a bőröm tisztább, mint korábban, a szemem fénylik, csak azt nem értette, hogy mi történhetett közben velem, mert a szívvonalam a tenyéren megváltozott. Boldogan néztem rá, mert ha csupán órákra is, megértettem, mi az örömben, lélegzet jelenlétben, a mostban élni.
