A böjt módszere

Marie Farquharson és a hasonló felfogású Marie Helvin, a topmodell, a Mérgek nélkül című könyv szerzője a 2-3 napos méregtelenítő böjtöt tartják jónak, követendőnek. „Ha böjt túlságosan elhúzódik, a szervezet védelmi vonalai meggyengülnek. Az első néhány nap eredményei minden nappal tovább csappannak, ha megtagadják szervezetüktől az életet jelentő táplálékot és energiaforrást.” Dahlke szerint a kezdőnek ajánlatos legalább öt napot böjtölni. Ő ennél rövidebb időszakot nem tart alkalmas indításnak. Az egészségesek próbálják meg egy héttel, javasolja a tudatos böjtölést népszerűsítő könyve, és ha van kedvük hozzá, még egy hetet hozzátoldhatnak.
Günter Ernst, a nyerstáplálkozás megszállottja hosszabb, több hetes böjtöt tanácsol.
 Meddig böjtöljünk hát? – kérdezheti a tapasztalatlan kezdő. A böjt során két fontos tényezőre kell figyelemmel lennünk – írja Edmond Székely –, s ezek határozzák meg a böjt hosszát és hatásfokát. Az étel nélküliség időtartamáról szólva fontos tudnunk, hogy a böjt alatt két élettani folyamat történik szervezetünkben: egyik a fölöslegek, a méreg- és salakanyagok feloldása és eltávozása, a másik pedig a szervezetünk és az élő sejtek tartalékainak fölszabadítása. Ez a két folyamat párhuzamosan zajlik. A böjt élettanából tudjuk, hogy a szervezetünk először azokat a részeket üríti ki, amelyek betegek, elfajultak, rendellenesek, s csak amikor a beteg szövetek kiválnak, kiürültek, akkor kezdjük el felhasználni, felélni az egészséges sejtjeinket, szöveteinket.
Ajánlott tehát csak addig böjtölnünk, amíg a fölhalmozódott fölöslegek és kóros, elváltozott sejtek, szövetek kiürülnek. A folyamat végét erőteljes éhséginger jelzi. Akik túllépik ezt a határt, azoknál erőteljes éhezés is kialakulhat.
A böjt hossza tehát függ a szervezet mérgezettségi állapotától. Előfordulhat, hogy a testünk olyannyira mérgezett, hogy a lerakódások feloldása és fellazulása túl gyorsan történik, s a kiválasztó szervek képtelenek követni a folyamatot, ez pedig az egész szervezetet megterhelheti, fokozza az önmérgezést. Az önmérgezés megelőzésére a böjt előtt tanácsos rövidebb-hosszabb tisztító és méregtelenítő étrendet követni, leszokni, megszabadulni a fölös mérgektől (cigaretta, kávé, alkohol, drogok és a többi). A túlmérgezettség esetén tehát ajánlott hetekkel a böjt előtt gyümölcs-, zöldség- vagy barnarizs-kúrát tartani, s csak utána kezdeni a szigorúbb böjtöt.
Az méregtelenítés hatásához fontos, hogy böjt idején ne maradjunk a négy fal között. Hasznosak a gyakori séták, légzőgyakorlatok a jó levegőn. A bőrünket szárazon keféljük, dörzsöljük le, és naponta többször is mosakodhatunk, zuhanyozhatunk, főleg ha a tusolókhoz vízszűrőt is csatlakoztattunk, hogy a klórt és a bőrt izgató káros adalékanyagokat kiszűrjük.
A beöntés körül is sok a vita a vonatkozó irodalomban. Nekem jó tapasztalataim vannak a belek átmosásával. Aki idegenkedik a napi beöntéstől, megpróbálhatja böjt előtt a colon hidroterápiát, vagy a jógában jártasak számára a sank praksalána, vagyis a teljes emésztőtraktus átmosása is javasolt. Ezt testmeleg enyhén sós vízzel végezzük (literenként 5-6 gramm konyhasó): A víz mennyisége 2 és 5 liter közötti. Egy-két pohár sós vizet megiszunk gyorsan, elvégzünk négy jógagyakorlatot, amelyek segítik a víz átfolyását, majd kiürítjük a vizet. Ha nincs ürülés, újabb két pohár sós, langyos vizet iszunk, elvégezzük legalább nyolcszor a gyakorlatsort (tirjak tadászana, katicsakrászana, terpesztett lábú kobra, udakarsanászana). A jógi átmosás csak az ebben jártas, gyakorlott embereknek ajánlott. Ha a langyos, sós víz nem ürül ki egészen, megnehezítheti a böjt első szakaszát, megterhelve némiképp a veséket meg a kiválasztást.

Lützner, az ismert böjtszakorvos alapszabályai: 1. Hogy egy, két vagy akár több hétig ne együnk, csak igyunk: gyógyteát, zöldséglevest, gyümölcs- vagy zöldségleveket és vizet, a szomjúságérzetnél lehetőleg többet. 2. Elhagyni mindent, ami nem létfontosságú, pl. a dohányzást, alkoholt, édességet, kávét, gyógyszereket, vízhajtót, hashajtókat. 3. Elszakadni a hétköznapoktól. Eloldani a családi és a munkahelyi kötelékeket, el a naptárt, kötelességeket, a telefont! 4. Természetes élet. Tegyük azt, amit testünk, lelkünk kíván. Mozogjunk, kiránduljunk, ússzunk, hallgassunk zenét, elmélkedjünk. 5. Serkentsük a kiválasztást. Fontosak a beöntések, légzőgyakorlatok és a bőrápolás.
A méregtelenítés vagy koplalás folyamatát leíró könyvek mindegyike fontosnak tartja a lelki böjtöt is. Marie Helvin így ír erről: „Számomra a méregtelenítés test és lélek pihentetése, regenerálása Isten közelségében. Nem kétnapos éhezés, mint egyik-másik fogyókúra; ilyenkor éppenséggel visszakapok valamit az élettől, időt fordíthatok testemre-lelkemre.” „A böjt legalább annyira lelki, mint testi élmény. A kikapcsolódás és a világtól való elvonulás mindennél fontosabb időszaka ez az életemben, amikor feltöltődhetem érzelmileg és felfrissülhetek fizikailag.”
S az öt napos almalé kúrája eredményéről írja egy magyar böjtölő asszony, aki fiatal diáklány ismerősével végzi a méregtelenítést: A léböjtkúra „frissít, fiatalít, jó közérzetet ad. Vidámabbak, nyugodtabbak lettünk tőle.(…) Két hónap után én örömmel tapasztaltam, hogy esős, szeles őszi idő beálltával sem jött elő a szokásos, sajgó reumás fájdalmam. A frontérzékenységem csaknem teljesen megszűnt.” (Léböjtkúra eseménynapló)

Dahlke a böjt kapcsán radikálisan fogalmazzameg a fogyasztói társadalom kórisméjét. „Korunkban a szellemi táplálék silányságát, a spirituális ínséget anyagi dolgokkal csillapítják, evéssel is.” Majd így folytatja:
 „Ha a böjtöt gépiesen, pusztán fogyókúraként, a szépség jegyében csináljuk végig, gyakran kudarccal zárul. Bár időlegesen csökkenteni tudjuk testsúlyunkat, de a változatlan tudat hamarosan visszabillent a régi helyzetbe. A tartós előrejutás záloga a tudatosság. Másrészt a böjt is előmozdítja a tudatosodást, a testi-lelki érzékenységet. A testi tisztulás mellett lelki megújhodást is hoz magával, úgy hogy még a materialista beállítottságúaknak is megadja az esélyt meggyőződésük megváltoztatására, a mély lelki síkokra való ráhangolódásra és kezdeti ösztönzőinket is újabb szintre emeli.
Ezért is volt mindig a böjt vallási rituálé, amely minden nagy vallásban szerepet játszott, még akkor is, ha mára – mint sok más tartalom – majdnem elvesztette jelentőségét, ill. az értelmetlenségig megreformálták.
A gyakorlatban sok esetben bizonyul előnyösnek a böjt bevezetése lelki-testi tisztulás miatt a meditációs tanfolyamok és a tudatosságot bővítő pszichoterápiák kísérőjeként. A páciens ebben a terápiában megéli saját felelősségét jelenlegi állapotáért úgy, hogy ez csak kizárólag őt érintheti. Lelki és testi szinten megtudja, hogy semmit nem ér el, ha harcol a problémája ellen, legfeljebb csak annyit, hogy a front áthelyeződik és állóháborúvá válik.”

A bencés Anselm Grün a böjtöt a test és lélek imájának tartja. Az ima átszellemíti a böjtöt, a böjt pedig közvetlenebbé teszi az imát. Az egészséges böjt célja soha nem a testiség elutasítása, hanem a test elfogadása. Ahhoz azonban, hogy a test igazi mivolta megközelíthető legyen, belsőleg függetlenednünk kell tőle. S függetlenné válni csak attól tudunk, amit elfogadunk és megismerünk. Elfogadjuk és megtapasztaljuk a testet jóllakottan, megelégítve, de éhségében is. A közös böjt út lehet egy kolostori közösség vagy egyházközség számára is, ha olyan akadályok merülnek föl, melyeket nem lehet egyszerűen puszta jóakarattal megoldani, például feszültségek egyes csoportok között, vagy megszilárdult frontok, amelyek fölött nem lehet csak úgy elnézni. Grün példaképei közt nyilván ott van Gandhi is, aki nemcsak hirdette, de élte is a böjt és az ima szoros kapcsolatát. „Vallásom arra tanít – írja Gandhi –, hogy olyan ínségben, amit mi magunk nem tudunk enyhíteni, böjtölnünk és imádkoznunk kell.” Sőt még erőteljesebben: „A böjtöm Isten ügye és az enyém.” Gandhi soha nem akar valakit megzsarolni a böjtjével, tehát nem valaki/k ellen böjtöl, hanem mindig másokért. Aki olvasta a hindu politikus önéletrajzát, tudhatja, hogy a vegetáriusságon belül is mennyire odafigyel a táplálkozására. Úgy érzi, hogy a tejfélék erősítik a nemi vágyat, ezért egy időre lemond a fogyasztásukról, s csak gyümölcsön és olajos magvakon él. Ő az ősi hindu hagyományt követi, hogy az ember helyzetéért, rangjáért, szellemi tisztaságáért az életmódjával is felelős. Gandhi eszménye, a brahmacsárí az ind elképzelés szerint a négy életszakasz közül az első. S ekkor az ifjú kötelessége a tanulás és felkészülés a felnőtt életre. Ilyenkor önmegtartóztatóan kell élnie. A fogalom szélesebb értelmében a nemi élettől való tartózkodást jelenti, életkortól függetlenül. „Világos határvonalat kell húzni a brahmacsárí és a többi ember élete között, mert a köztük levő hasonlósság csak látszólagos. Mindenki használja a szemét, de a brahmacsárí arra, hogy Isten dicsőségét megpillantsa, a többiek ellenben a környezetükben lévő léhaságok nézésére. Mindenki használja a fülét, de a brahmacsárí mindenből Isten dicséretét hallja ki, a többiek inkább a sikamlós dolgokra fülelnek. Mindenkivel előfordul, hogy késő éjszakáig fennmarad, de a brahmacsárí azért teszi, hogy imádkozzék, a többiek ellenben vad és pusztító mulatozással töltik ezeket az órákat. Mindenki táplálja a bensejében lakozó embert, de a brahmacsárí csak azért, hogy Isten templomát karbantartsa, a többiek ellenben azért, hogy habzsolják az élvezeteket, és bűzös kloákává változtassák a szent edényt. Korlátozott erőfeszítéssel a brahmacsarja nem valósítható meg, sokak számára csupán eszménykép marad. Aki a brahmacsarja elérésére törekszik, annak mindig tisztában kell lennie a fogyatékosságaival, fel kell kutatnia a szívének legrejtettebb zugaiban rejtőzködő szenvedélyeket, és szakadatlanul törekednie kell arra, hogy megszabaduljon tőlük.” Gandhi egyszerűségre törekvése, igénytelen élete és politikája hiteles és vallásos mélységű volt, ellentétben a fundamentalista mozgalmakkal, melyek az emberszeretet egyetemes törvénye fölött elnézve vallásból csinálnak pártosdit, ellenségeskedést, politikát.

S itt érdemes néhány szót ejteni arról, hogy a vallási böjt mivé romlott az évszázadok során. Dahlke a testi és lelki megtisztulásról írott lapokon szemügyre veszi, elemzi a böjt lényegének elfeledését, megzavarodását. „Egy vallás helyzetét ma azon lehet lemérni, hogy hogyan alkalmazza a (lelki) gyakorlatokat és különösen a böjtöt. Amikor az iszlám még szorosan kapcsolódott gyökereihez, és a Szent Háborút belső történésként, az egóval (gyengeségeinkkel) való szembenézésként értelmezte, a ramadán is valódi böjt volt egy hónapon át. Amíg a nap az égen volt, semmit sem vettek magukhoz, és amikor lenyugodott, ők is lepihentek. A modern iszlám taktika viszont az, hogy naplemente után egyszerre pótolnak minden, napközben elmulasztott élvezetet, ami káros a testnek, polarizálja a lelket és fanatizálja a szellemet. Így az eredeti célnak pontosan az ellentétét érik el.” (Dahlke - Ehrenberger)
Na de a keresztény böjtölés története sem szívderítőbb. Itt is kiforgatták az eredeti szándékot. S mára a keresztény ünnepek, amelyeknek emberi-lelki értékeket kéne szolgálniok, vásárlási őrületté, s végül nagy zabálásokká fajultak. A korai keresztények megtartották a tavaszi nagyböjtöt hamvazószerdától húsvét vasárnapig. Később viszont csak a kolostorokra korlátozták. Majd ott is lazítottak a rendszabályokon: böjti ital lett a bajor szerzetesek közt a barna sör, később csak a hús elhagyása jelentette a böjtöt. S mivel a hal nem számítódott húsnak (s később más vízi állatok sem), ebből is bőségesen, ínyenc módra fogyasztottak. Ha a keresztények végigeszik az egész böjti időszakot, s pénteken jó esetben hús helyett halat fogyasztanak, ez aligha tekinthető spirituális útnak. A túlsúlyos, felfúvódott enyhén ködös értelmű ember ellentéte annak, akit a böjt megcéloz, a megüresedett, ellazult lelki életet élő embernek  – írja Dahlke.
Ide fajult a keresztény böjt ügye a célt szem elől tévesztő egyházi, pápai reformok és a követőik gyengesége, zavarossága következtében.

A teljes koplalás vezérmondatára bukkanhatunk Eckhart mesternél: minél többről mond le az ember, írja ő, annál könnyebb neki lemondania. Minél többet ad föl valaki, annál könnyebben esik neki föladni. A mesterrel örülök, amikor idáig jutok: Tegyél le mindent, ami a tied, és add át magad Istennek, és akkor az Isten a tiéd lesz. Úgy ahogy ő önmagáé (---), és nem kevésbé. Add át magad az egységnek, a teremtő ürességnek, a teljességnek, a kozmikus akaratnak, a benső békének; árnyalgatom tovább, s akkor igazi önmagad vagy.

A böjt szakaszolására egy-két napos gyümölcs- vagy léböjtkúra esetében aligha van szükség. De ha hosszabb böjtre, gyógyító koplalásra vállalkozunk, érdemes előkészülnünk rá, vagyis egyszerűvé tenni a táplálkozásunkat.

 

 

 

előző fejezet

következő fejezet