Mi a transzlégzés?
Ezzel a légzésformával, illetve a holotropnak nevezett változatával először egy német meditációs ház vendégeként találkoztam jó tíz évvel ezelőtt. A ház gondnoka, a pszichológus-házmester Max beszélt róla, s csalogatott, hogy próbáljam meg. Pénzem sem volt hozzá elegendő, s kérni kellett volna a gazdasági vezetőt, hogy mentesítsen a napi munka alól, s így csak hümmögtem. Ez is gond, meg amaz is. Max látta gyámoltalanságomat, s elintézett helyettem mindent. Figyelmesen, kedvesen, és német alapossággal. A holotrop foglalkozás idején felmentést kaptam a kötelező házimunka alól, a tanfolyamdíj valahogy befizetődött. Alighanem pszichológus barátom állta a számlát, s hozzá a fő légzésvezető is kedvezményt adott. A háromemberes légzésvezetés igazán hivatásosan dolgozott. Remek zenékkel, egyszerre két sávban zúdult ránk a muzsika, az előkészítés, a felügyelet, a beszélgetések vezetése is példaszerű volt.
A foglalkozás után mintha a föld fölött jártam volna, könnyű voltam. A meditációm is elmélyült, az izomfájdalmakat, a testi merevségeket mintha elfújták volna. Átjárható, nyugodt és boldog lettem.
Évek teltek el aztán rendszeres zazennel itthon, s egyre sürgetőbbnek éreztem, hogy a gyakorlás körüli gondokkal-bajokkal szembesüljek. A zen meditáció ugyanis kolostori rendszerben alakult ki; a világból belépő kint hagyja az addig viselt ruháit, leteszi a nevét, majd bent újat kap, leborotválja a fejét. S ehhez képest gyakorlóként viseltem a régi nevem, ruháimat s vele a családi örökséget, s azokat a gondokat-bajokat is cipelgettem, amit egy igazi kolostori közösségben, testvériségben letehettem volna. Éreztem, hogy ettől nehezebbé válik a gyakorlás. Találnom kellett egy módszert, amivel a magánéleti, családi gondokat-bajokat feltárhatom. Így bukkantam rá a Légzésintézet hirdetésére, gondoltam elmegyek és megpróbálom.
S aztán az elméleti, gyakorlati képzés. A jógagyakorlatokkal és meditációval megalapozott légzéstapasztalatokhoz sok újat kaptam. Vissza-visszajártam elmélyíteni, megismételni a gyakorlatokat.
A transzperszonális pszichológia tapasztalatai is egyre jobban érdekeltek. Mi az, ami a személyiség, az én mélyén van? Mi az énem szervezőereje, forrása? Milyen gazdag a közös tudattalan? MI a tényleges tartalma? Elérhetek-e oda, ahol nincs idő?
Rádöbbentem, hogy a zazen is módszer, sok mindent feltár belőlem, de akárcsak a többi módszer, el is rejt. Energialégzéssel olyan tapasztalatokat kaptam, amitől élőbbé, valódibbá vált a meditációm. A zazen hatását pedig könnyebben át tudtam ültetni a mindennapokba.
Szembesültem múltbeli kapcsolataim tanulságaival. S hogy tudásomat képtelen vagyok megosztani. Ebből csak a tanítás, a légzésvezetés látszok bátor kiútnak. S a tanultakhoz új utak is adódtak, mert kerestem őket. Összekapcsoltam az álommunkát a transzlégzéssel. Majd az angyali szintek megtapasztalásának útja lett nálam az energialégzés.
Szeretek gyakorolni és szeretek tanítani is.
Hogyan lehetne e módszer általánosabb elemeihez is közeledni?
A tibetiek, egyiptomiak, az inkák és a görögök már ismerték és becsben tartották, oktatták a lélegzet gyógyító, önismeretet segítő módjait. Az indiai jógik vagy a kínai csi kung mesterek érzékelik a lélegzet energiáját, teremtő erejét, a csit vagy a pránát. A légzésnek nyilván fontos szerepe volt a beavatási rítusokban, s az újjászületési misztériumokban is. A buddhista és a keresztény meditációk egyik vezérfonala a légzés figyelése, követése, majd beleolvadás a lélegzetbe, eggyé válás azzal, amit végzünk.
Mi e szennyezett levegőjű világ polgárai újra fölfedezzük a légzés megújító, gyógyító hatását. A rendszeres légzéstapasztalatok mélyebb önismerethez és hitelesebb valóságélményhez vezethetnek. A tudatos légzés erősít, érzékenyebbé, mélyebbé változtatja életünket.
Az a légzésforma, amit folyamatosnak, összekapcsoltnak, holotropnak, energia- vagy újjászületés-légzésnek (rebirthing) nevezünk, a transzperszonális pszichológia fészkéből jött világra. Ez a szemlélet a személyiséget nem csupán az életrajzi, emlékezeti szinten közelíti meg, hanem túl az egyéni vonatkozásokon. Stanislav Grof, a cseh származású pszichiáter, aki alkoholistákkal és haldoklókkal is foglalkozott és LSD-t használt kísérleteihez, a szer betiltása után feleségével kipróbálta a zene és erőteljes légzés segítségével létrehozható módosult tudatállapotot. Módszerét 1976-ban holotrop (az egészre ható, irányuló) légzésnek nevezte el. Földezte, hogy ezen az úton megélhetők nemcsak váratlan gyógyulások, hanem a magzati élet tapasztalatai is. Sőt ezeken túlmenően téren és időn kívüli élmények, egységtapasztalat, személyekkel, csoportokkal való azonosulás, a létezés teljességének megélése, bolygónk tudatába merülés, azonosulás a világmindenséggel, felmenőink, őseink tapasztalatai, DNSünké, a teremtő ihlet és a prométheuszi impulzus ajándékai, de még a kozmikus tudat élménye is.
Leonard Orr a hatvanas években fedezte föl egy melegvízzel teli fürdőkádban pihegve a rebirthing (újjászületés légzés) örömeit. S persze mint minden szenvedélyes kutatató, sok önkísérlet után dolgozta ki a rendszerét. Majd követői: Jim Leonard és Phil Laut tovább finomította e légzésmódszert, testi és lelki problémák feltárására, megszüntetésére is alkalmassá téve. Először integráló újjászületésre, majd később vivationra keresztelték. Én átlelkesítő légzésnek nevezem. Hiszen átlelkesíti, megeleveníti a testet, és a lelket testibbé, érzékelhetőbbé alakítja. A légzés folyamatossága, ami az említett módszereket rokonítja, összeköti.
Az összekapcsolt légzés alatt az energiahullámzásunk önmagát újítja meg, s átvisz abba a tudatállapotba, ami a szokott légzésmódunkban nem adódik. A tudatállapot változása, testemet is megváltoztatja. A folyamat során begyakoroljuk, megélem, hogy a levegő ki- és beáramlásának helye, mélysége, térfogata és a légzés sebessége miféle tapasztalatokat ad. Megtanulom, milyen mélységű légzés a legalkalmasabb, hogy elnyomott érzéseim, energiablokkjaim föltáruljanak. Majd megtanulom azt is, hogyan oldhatók ki ezek az életerő csomók. A légzés figyelése, beleoldódás a lélegzetbe egy ideig akart, szándékos, vagyis erőfeszítést kíván tőlem, s aztán már a légzés ereje, hullámzása, öröme vezet, sodor. A tudatállapotom, amivel a szokott köznapi működésen túllépek, elold feszültségeimtől, de fordítva is érvényes: a lazítottság segíti a légzés hatásait. S akárcsak a meditációban, fontos a folyamatban az éberség, a testérzeteket követő figyelem és az elfogadás is. Beleoldódásom az örömbe, életerőbe, tudatosságba.
A transzlégzés tehát megváltoztatja tudatállapotunkat, átjárhatóvá válik a tudatos és tudattalan közti határ, és a testtudatosságunkat is elmélyíti. Közelebb kerülünk belső képeinkhez, a múltbeli elnyomott érzéseink gubancai, görcsei fölmerülnek és felszabadíthatók, kioldhatók. Ha csak a fejünkben, elképzeléseinkben élünk lelki életet, ez gyakori ütközésekkel, belső viaskodásokkal járhat, sőt hamissá, képmutatóvá is válhatunk, mert nem vagyunk tiszták. Hasadás van az eszményeink és az életünk közt. Képtelenek vagyunk megbocsátani, gyakran megharagszunk, indulatba kerülünk, s ettől megint lelkiismeret furdalásunk támad. Transzlégzéssel fölfedezzük a spirituális utunk akadályait is, az okukat, hogy mikor keletkeztek, és elengedhetjük őket.
A gyakorlás első szakaszán főleg energiaerősödést, felszabadulást élünk át, később olyan eligazító sugallatokat, képeket, híreket kapunk a nem tudatos tartományból, amelyek segíthetnek akár a párkapcsolat visszaállításában, akár egészségünk megerősítésében, akár pénzgondjaink idején. A módosult tudatállapotban kapott sugallatokat, segítséget a megfelelő helyzetben alkalmazni tudjuk.
Érzelmeink akaratlagosan nem megváltoztathatók. Transzállapotban viszont megtapasztaljuk programszerű működésüket, a rossz minták, tudattalan utasítások kicserélhetők, megváltoztathatók.
Az első néhány légzésfoglalkozáson még szokatlan a légzés energiájára, az érzéseimre figyelni, hozzájuk kapcsolódni, beléjük olvadni, később már ez a természetes állapot – semmilyen erőfeszítést nem igényel. Elég folyamatosan lélegeznem, s minden megélhetővé, örömtelivé válik. Ilyenkor a jelenben vagyok, ahol nincs aggodalom, bűntudat. Ami elnyomott, elrontott bennem, fölmerül ugyan, de hálás vagyok érte, átélhetem és elengedhetem.
Minél inkább központunkba merülök, feladattá változtatva a közben felbukkanó érzéseket, annál békésebb, nyugodtabb és erővel áthatottabb lesz az életem. Rátalálva gyöngéimre, erősödhetek. A kettősségek energiája segít az egységbe, biztonságba jutásban, a kétségek nélküli létezés megtapasztalásában.
A figyelem hatékony eszköz a légzés felszabadításában, a légzés erősítő központosító hatásai erősítik a figyelmet, megtisztítják tudatunkat a fölösleges limlomoktól, fokozzák életerőnket, elevenséggel, örömmel töltenek el.
A folyamatos légzéssel létrejövő energiaáramlás feloldja testünk blokkjait. Rég elnyomott érzelmek, érzések szabadulnak föl bennünk. Néhány perces összekapcsolt légzés után veszélytelen tüneteket észlelhetünk. A légzésvezető segít az elfogadásukban, feloldásukban. Később már önállóan is képes vagyok a feldolgozásra. Színekkel, különös formákkal találkozom, tapintási, látási, hallási érzeteim támadnak. Módosult tudatállapotomban megtalálom energiablokkjaim eredetét. A rossz viselkedésmintákat pedig kicserélhetem.
Minden módszer minta szerű. A transzlégzés vezetés, a tanítás attól eleven, ha átlelkesítem. Azt tanítom, ami örömet ad, ami éltet, megnyugtat, felszabadít. Azt adom át, ami másnak is öröm. Nem kell igyekeznem, fontos, hogy hiteles legyek. A teremtő energia tapasztalata felé nem lehet másoktól elválasztó módszer, nincs külön út. A felsőbb énünk boldogságot, egészséget sugároz; segít, hogy semmi fontosban ne nélkülözzünk. A belsőnkbe vezető út megerősít, és segít eligazodnunk a világban is.
