böjt

Nyárvég egyedül

Augusztus 14. (hétfő)
Szokásos eltévedésem az időben. Utólag javítom ki a keltezést, mert egy nappal későbbi időpontot írok be. Máris siettetem a böjtöt? Fél hatkor kelek. Mosdás, szemlélődés. Egyedül aludtam. Mihelyt a barátnőm megérkezik, átkerekezünk barátainkhoz. A füves udvar gyepére terített pokrócokon jógagyakorlás. Ági, Málka és Teréz. A gyakorlást én vezetem. Energiagyakorlat, izületlazítás, élettanilag helyes légzés. A hasi, mellkasi rész és a tüdőcsúcs átlélegzése. Testtartások. A légzéskorlátokat felszabadító gyakorlatok. Relaxáció; meditatív elemekkel. Itthon aztán teafőzés: málnalevél, citromfű, apróbojtorján, római kamilla és mecseki fű. Majd ciberelé-készítés. Bár ma a holdnaptár szerint nem a legalkalmasabb erre az idő. A Hold délig a Kos jegyében van, tehát a tűz elem energiáját hordozza, délután pedig átlép a Bikába, vagyis a föld elembe. Az erjedés levegő vagy vízjegyben szokott megindulni korábbi tapasztalataim szerint. Mérlegelek, hogy várjak-e vele, amíg napok múlva eljutok idáig, de mégiscsak megpróbálom. Hátha most sikerül. A ciberekészítés módja, hogy a tönkölykorpát zubogóan forró vízzel leöntöm, majd miután kézmelegre hűl, átöntögetem két nagy uborkásüvegbe. Két-négy nap után jó esetben megerjed, (bár most mivel a holdállás nem kedvező, türelmetlen voltam, a lé alighanem megsavanyodik), aztán leszűröm, s a kellemesen savanykás, tápláló levet pincében tárolom. Az aratóknak is szokott nyári itala volt. Cserépkorsóban vitte ki az ételhordó lány vagy asszony a földekre. Oltotta a szomjat és ráadásul jó íze volt.
Olvasgatok: Vajda Jánosné Bartos Róza emlékiratait, az asszonyét, akit a költő Rozamundának nevezett verseiben. Érdekel a történet háttere, hogy az 53 éves egyedül élő költő beleszeret a 19 éves Rózába, majd az elhidegülés, a civakodások, a válóper. Szemző Piroska alapos bevezetője valóságos nyomozói teljesítmény. Kideríti, hogy Róza törvénytelenül gyereket szül, nevelőintézetbe adja, s ezt a házasság előtt nem árulja el majdani férjének, Vajda Jánosnak; s később, amikor az ámítás kiderül, a költő kétségbeesetten, csalódva, haraggal menekülne a kényszerű kötelékből. Az emlékirat írója ártatlannak láttatja, hazudja magát, szóval nem minden emléke hiteles. A grafológus Ács Klára szerint: Okos volt, de nem művelt. Gőgös, öntelt, nem belátó. Csak azt tartotta kifogástalannak, amit ő csinált. Mindenkit megbírált, s hogy magát nagyra tartotta, ebben szépségének tudata is közrejátszott. Makacs és rámenős volt a bosszúállásig. Képességein felül törekvő. Állandó erős idegfeszültségben élt, ezt iszákos apjától örökölhette. Idegzetén legtöbbször nem tudott uralkodni. Idegállapotával függött össze folytonos tevékenysége – megállás nélkül, reggeltől estig dolgozott --, bőbeszédűsége, folytonos fecsegése. Állandó nyugtalanságának temperamentuma, elégedetlensége az okozója, ha megharagítják, primitívsége előtör, durvaságig fokozódhat. Ilyenkor tapintatlanul megmondja véleményét.” Ennyit olvas ki a grafológus Róza kézírásából, személyisége lélektani elemeiről. Az elemző meg tudja mondani, hogyan gondolkodott, de azt már nem, amit eltitkol, és valójában gondol. Sejlik a cselekvések mintája, de nem maga a cselekvés. Hazugságra esetleg következtethet a pszichografológus, de a hazugság tárgyára már nem. Kora délután kiülök a veranda feljárat lépcsőjére, a napsütésre, szemben a rózsakerttel. Oldalt egy vörös virágokat nyitó bokor felől az illat. A közelben valaki motoros kaszát burrogtat. Kilépek az utcára, hogy honnan is a hang. Látom, hogy a Pestről lerándult nyaralók hölgy tagja tarolja az árokpart füvét. Majd amikor végre abbahagyja, berregni kezd a másik oldalról egy motoros kasza. Bejövök, itt csendesebb. S mire elírom a kintiek, abbamarad a hadizaj. Kimegyek az udvarra, hogy lesarlózzam a füvet, majd a kerítés utca felőle oldalát is, újra berreg a kasza, de most bevonul az egyik ház mögé, s ez egy kissé letompítja a hangját. Kiülök könyvvel a lépcsőre, amikor elolvasom az első mondatot, egymásnak válaszolva zokognak fémesen a kaszák.
Megérkezik a barátnőm, jól kikalapált kaszát hoz, papírlapra írt üzentet köt a pengéjére, ha netán nem találna itthon. Kedves I. A lányommal szervizbe, vásárolni és lovazni indulunk, a kaszát megéleztettem. Vigyázz, ily éles még sosem volt; jó munkát vele és pihenést!
Este bejövök a (kaszált) fűért, s a szerszámért.
Puszil K.

Nosza, lássunk a munkának! Az út túloldalán, a vizesárok partját kaszálom suhogtatva az éles pengét, amikor vagy háromszáz méterre fehér űrhajós ruhában védőálarcban egy férfi jelenik meg, sivító, füstölő motoros kaszájával zúzza az út melletti gizgazt, ágakat, kavicsokat. Veszettül pöfög és porol, és fémesen pattognak, fröcskölnek körötte szanaszét a kavicsok. Fölballagok a ház fölé a kertbe, a fák alatt is lekaszálom a füvet. Újra a küszöbre ülök, hogy olvassak, jegyzeteljek, de már felhős ég alá. A szomjúság visz be a házba. Elgondolom, hogy az ingerültségre érdemes lett volna rálélegeznem, de most már rendeződtek bennem az érzelmek; s akkor meg a kaszálás volt a fontos, hogy mielőbb elvégezzem a munkát. Magyarázkodom, de érzem, ideje lett nagyon, hogy légzéssel előhozzam az izmok mélyéről a feszültséget, és felszabadítsam a bezáródott, illetve a letapadt energiát. Nyelvtisztítás, lábmosás, majd egy kundalini gyakorlat következik, a szubág-krija. A szubág szerencsét jelent, s Badzsan jógi így kínálja föl a gyakorlatot: „Ha Isten saját kezével rótta rád, hogy nyomorultul kell élned, a szubág-krija gyakorlásával a balszerencsét akkor is boldogulássá, gazdagsággá és szerencsévé változtathatod.” (132. old.) Elvégzem a légzéssel és a mantrával kísért mozgássorozatot. Majd energialégzés következik. Én átlelkesítő légzésnek nevezem. A légzés előhozza, hol van energia letapadás. Az első csakra jobb oldalán (bizonytalanság, félelmek, apa), aztán a gyökér csak mindkét oldalán, nyilván családi eredetű. Majd a lapockák alatt érzem az energia megdermedését, a visszatartott kreativitás, a megdermedt életerő, teremtő energia, örökölt nyomorúság. Aztán a vállak érzem a feszültséget. Nyilván harag, neheztelés a család visszahúzó és irányító ereje miatt. Megbocsátani, elengedni. Bármennyi veszekedés, vita, gyűlölködés, a másik hibáztatása is van abban, amit a szülők mintaként rámhagytak, nekem ezt le kell bontanom, megsemmisítenem, hogy a magam tiszta lehetőségeiből induljak tovább. Tanulságnak elég volt, ami történt, hogy apám az anyámat okolta minden nyomorúságáért, az anyám viszont a férjét. Úgy látszik ez a minta most fölmerült a lélek mélyéről, s jelzi a testem, mivel van dolgom, mit kell letennem (a vállamról), mit kell elengednem. Állandó vádaskodásukkal egymást lökdösték, egyre göröngyösebb utakra. A lefojtott teremtőerő, a tervezgetések, az ábrándok, s hogy a rendszeres napi alkotómunkáig nem jutok el. Fölöslegesnek érzem magam, s ezt persze nem fogadom el, mert tudom, hogy ami rámbízatott, azt más helyettem nem cselekedheti, nem írhatja meg. Sebaj, a böjt majd módot ad a tisztázásra, a fölöslegeim lerakására. A vesztes szerepe, a gyengééé nagyon erős. Szeretünk szerencsétlenek, áldozatok lenni. Úgy is mint magyarok. No de vissza testi érzetek figyeléséhez! A homlok tájékon feszülés, úgy érzem, hogy ez az időm jelzése. A múlt miatti minden bűntudatom elengedni, s aggodalmak nélkül hagyom átáramlani magamon az időt. Minden most van; a múlt is ebben a pillanatban kap formát bennem, a jövőm alapja is az, hogy milyen mélyen élem meg a jelenemet. Minden hasznomra fordítható. Miután elfogadom gyengeségeimet, rossz tulajdonságaimat, akkor léphetek túl rajtuk. A gyengeségből kibontom az erőmet. A mellkasomban érzett szorítást fellazítja, oldja a légzés, s mély öröm áraszt el. Utána viszont feszültség a gerincben a harmadik csakra szintjén (a tevékenység, a siker). Az írás munka is, s minél több tétova csend van két mondatom közt, annál nehezebb a folytatás. Most újra a lapockák alatt érzek oldanivalót. Hátra, a múlt felé nem átjárható a belső tér, gondolom. Miért kell most ezzel bíbelődnöm? Nyilván mert ez az időszerű. Ha nem lenne bennem alkotói válság, verselnék boldogan, ha kérik a lapok, kiadók, ha nem. Az energia visszavisz a gyökércsakra jobb oldalához, itt érzek megakadást, az öcsémben rendült meg a bizalmam; elfogadom őt olyannak, amilyen, bár én más viselkedést tartok emberségesnek, példásnak. Melegség, áramlás, örömérzés. Úgy érzem, végre megszabadultam a fölöslegektől, befejezhetem a gyakorlást.
Este K. lányával megáll a ház előtt, berakja, amit délután kaszáltam, a kaszát is elteszi, majd nyújtja, illetve becsúsztatja dzsekim alá az ajándék irkákat, hogy legyen mibe jegyzetelnem, s az öt CD-t, amivel az ismerősömnek tartozom, aki zenét töltött le a számítógépéről. Este későig olvasok egy hetvenes évek elején írt útinaplót. Viszonylag nyugodt alvás, csak egyszer ébredek meg az éjszaka, mert vizelnem kell.

Augusztus 15.
Bár hat óra előtt felébredek, lazítok, pihenek a fél hetes fölkelésig. Mivel esik az eső, ma elmarad a jóga barátaink kertjében. Kettesben gyakorlok itthon a kedvesemmel. Mosdás, meditáció. A rekeszizmomban érzem a tegnapi alapos jógagyakorlatok hatását. Kum Nye gyakorlat. Puha, egyenletes, meleg légzéssel az orromon, számon áramoltatva arányosan a levegőt, ellazítom a légzőizmaimat. Bő fél óra meditáció. Várom a barátnőmet. Most megegyeztünk, hogy a böjt ideje alatt egyedül alszom. Míg K. megérkezik, olvasgatok. Néhány légzést erősítő, tisztító gyakorlat, jógatesthelyzetek. Majd lazításképpen energialégzés. Érdekes párban végezni. Főleg a gyomorcsakrától kezdődően érzem az ellenállást, feszültséget, energialetapadásokat. Minden erőközpontot megtisztítok, kezdve a gyökércsakrámtól. A szívközpontba lélegezve érzem a változást. Ahogy a légzéshatárokat kitágítom, megnövelem, felszabadul a belső terem. Öröm, majd nevetés kíséri. Később a torok, majd a harmadik szem szintjén is. A hetedik csakrához érve kiegyensúlyozom az elvonulás, böjt helyzetét azzal, hogy a légzés meg a szemlélődés által kapott erő fölélénkíti, átlelkesíti-hatja az életemet. S a szabadabb élet szabadabb kapcsolat másokkal, a világgal szemben is enyhülhet az ellenállásom. Fél óra egymás melletti energialégzés után odamegyek a barátnőmhöz, ráfekszem óvatosan, érzem a gyökércsakrámban a meleget, emelem légzéssel segítve följebb az energiát, sírás és nevetés közti érzelmek, mély, elnevezhetetlen érzések. A kedves később elbúcsúzik, s letesz az ajtóm mellé két palack forrásvizet. Én nekiadom a konyhában föllelhető zöldeket, az uborkát, paprikát, paradicsomot, a maradék negyed kenyeremet és a megkezdett babpástétom-konzervet, mivel az elkövetkező napokban nem lesz szükségem rájuk. Klára lovagolni indul. Nos, lássuk csak a tegnapi cédulákat, jegyzeteket! Átgondolom a történteket. Majd gyógyteát főzök. Lemorzsolom, csavaros üvegekbe zárom a borsikát és az izsópot. S a tegnapi firkák, följegyzések alapján leírom az eseményeket. A belső küszöbön ülve fogalmazok, csak időnként a vízivás vagy a vizelési inger szakítja meg a lendületes írást.
Kiülök a verandalépcsőre, lengedezik a szellő, de süt a nap is, s néhány fátyolfelhő az égen. Rózsaillat; fölöttem bíborban hajladoznak a virágok, alatta a hólyagkláris piroslik. A rekeszizmomban érzem a húzódást, lázat, most a jobb oldali hátsó rész felől jelez.
Táplál a fény és a meleg.

Délben megszomjazom, de egy-két kortynál inni többet nem kívánok, éppen, hogy csak a nyelvemet nedvesítem meg. A gyomor ürülését, összehúzódását érzem, és szédülök is egy kicsit. Fölballagok a kertbe fűszernövényekért. Lemetszem a virágzó izsóp, borsika és szurokfű ágait és a citromfű hajtásait. A kert öreg cseresznyefája alatti részen a parlagfüvet kihúzogatva megcsap a mentaillat. Nézem a feketedő korai szőlőt, amit évekkel ezelőtt én telepítettem, a szilvafákra is fölbámulok, érzem az édes is illatot, s a nyelvemen mintha a zamatát is. Erős a kísértés, hogy megkóstoljam valamelyik gyümölcsöt. Megbontok egy szilvát, hozzáérintem a nyelvem, s ennyi elég is. A szél idehozza a falu végéről a műanyag-feldolgozó bűzét. Nemrég közölte az önkormányzat lapja az üzem tulajdonosának cikkét, amelyben önérzetesen visszautasítja az alaptalan vádakat, hogy működésük bűzzel járna. Márpedig azt érzem. A hazugság szaga. Idelent lefejtem, lehurcolom száráról az izsóp leveleit, virágait, és a csombor egy részét is, hogy könnyebben száradjon. A szurokfűvel majd száradás után foglalkozom. Vajda feleségének emlékiratait olvasom megint. Klára valamivel napnyugta előtt megáll az autóval, kimegyünk a jászfalui rétek felé, segítek füvet kaszálni a kecskéinek, majd szedek a virágzó apróbojtorjánból, a kedvesem viszont gyújtoványfüvet és cickafarkot gyűjt. Itthon teafőzés, beöntés, lekaparom nyelvemről a lepedéket, megmosakszom. Bő negyed óra légzés, úgy érzem, túl fáradt vagyok a módszeres gyakorláshoz, sőt most feszültség sincs bennem. Szilágyi Domokos útinaplóját olvasgatom. Az egyik lapnak írást ígértem a harminc éve halott költőről, most ehhez készülődöm, közeledem. Az éjszaka vagy négyszer vizelési inger ébreszt.

Augusztus 16.
Hat órától, az álmaimra próbálok visszaemlékezni, túl halvány részletek jutnak eszembe; lazítok, majd negyed hét után föl is kelek. Vizet melegítek a beöntéshez, elhasználom hozzá a tegnapról maradt gyógyteát. Tompa fej, feszülő lágyék. Az agy erei lüktetnek sötéten. Jó húsz percet ülök mozdulatlanul, könnyed, puha légzéssel masszírozva az izmaim feszüléseit, a kellemetlen érzeteket. Főleg a gyomor és a vastagbél környékét érzékelem ilymód. Péter barátomék udvarában reggeli jógagyakorlás; velem nincs semmi gond, bonyodalom. A háziasszony süteménnyel kínál. Köszönöm, most nem, mert éppen böjtölök. Hétfő óta. Igen, mondom, ez a harmadik napom. Ahogy tekerek hazafelé a főutcára vezető közben egy robogó vág elénk, undorítóan, hányingert keltően büdösnek érzem kipufogója füstjét. Itthon telefonon lekérdezem az OTP számlám összegét. A maradék kis pénz; az alkotói támogatás ezek szerint még nem ért oda. Felhívom a pénz továbbküldéséért felelős nőt, a Szépírók Társaságától, még ők sem kapták meg a támogatási összeget, vagyis nincs miből utalniok. Délig fél óra pihenés, lazítás. Olvasgatok. Most épp Peter Chappel könyvét, a Lelki gyógyítás homeopátiával címűt. Amit az érzelmi megrázkódtatásokról, a betegségek lelki, energetikai okairól ír, hasonló a légzésterápián tanultakhoz. Csak a gyógyítás módszere más. A homeopátiás gyógyításban nincs csakra szintezés, sem testtérkép. Vannak viszont különféle címszavak. Például a betegséget kiváltó okok: a félelem, veszteség, árulás, bánat, düh, alkotói munka kudarca, anyagi veszteség, pénzhiány, sérelmek, veszekedések. Egy másik táblázat a beállítottság, viselkedés és személyiség oldaláról közelíti meg a stresszhelyzeteket, pl. az akarat, önbecsülés, félelmek, kényszeres cselekedetek, a kedvenc és nem-szeretem ételek, a testi felépítés, a szokatlan testi jelek és tünetek szerint. Meglep, hogy a traumaminták gyógyítására milyen szereket használnak. A túlzásba vitt tevékenység, a kábítószer-függés, az érzéki kicsapongás és szertelen életmód, tehát a medorrhinum alkat gyógyítására gonorrhoeás eredetű váladékot ajánlanak. S érdekes, ahogy a kulcstüneteket megközelíti a szerző. Az ilyen ember, szerinte, vad és féktelen. Másrészt bátortalan, túlzottan extrovertált. Fél a sötétben; attól, hogy mögötte van valaki; fél az elmebajtól. Kényszeresen mossa a kezét. Erősen rágja a körmét. A talpa rendkívül érzékeny. Az ételbeli rokon- és ellenszenvek: kívánja a narancsot, a narancs levét, az éretlen gyümölcsöt meg a sós ételeket, az édességet vagy a zsíros falatokat. De nem szereti a borsót. Mindkét karja szőrös, másrészt annyira élethű álmai vannak, hogy valóságnak hiszi őket. Fejlődésben visszamaradt gyerek, önkielégítés. S ha még így sem sikerülne meghatározni, még egy jellemző tulajdonsága: forró a lába, éjszakánként ki kell dugnia a takaró alól. A szerző említi a fogantatástól a születésig terjedő időszak megrázkódtatásait, testi-lelki sérüléseit, de nem ad olyan alapos áttekintést, mint amilyet mi az újjászületés gyakorlatok előtti légzésfoglalkozáson kaptunk.
Kora délután kiülök a napra, de a kapu előtt elsuhanó motorosok, személykocsik bűze be-becsap az udvarra. S most érzékenyebb, kényesebb vagyok, mint máskor, bemegyek a házba, a falak közti védettségbe.
Kiskanállal letisztogatom nyelvemről a váladékot, a levált hámréteget, lepedéket. Lássuk, mit hoz fel ezek után az energialégzés! Először a farkcsont alatt érzek nyomást, majd utána a lágyék mindkét oldalán feszülést, húzódást. A második csakra szintjén a hát közelében érzek energialetapadást jobb és bal oldalon egyaránt. Majd a jobb testfélen erősödik, a másik oldalon egy kicsit enyhül. A szív magasságában a mellkas mindkét oldala feszes, szűk. Érzem a szigmabélben a nyomást, de a folyamatos légzés feloldja a kényelmetlenséget. Félelmekből vagy inkább bélelmekből származott? No ezen elnevetgélek. Nyilván a bizonytalanság árnyéka is átsuhan bennem. Töprengek, hogy biztonságos-e ilyenkor, egy kicsit az évszakváltást előzve a böjt. Eddig jobbára tavasszal, húsvét előtt koplaltam, néha karácsony előtt is, de augusztus közepe tájt még nem. Sebaj, ezt is kipróbálom most. Már nincs kánikula, de a gyümölcsök csábítása erős. A test jelzéseit elfogadom, sőt kíváncsian várom, próbálom megközelíteni az ismereteim és a sugallatok szerint. A homlokom enyhe feszülése, ez vajon mit jelent? Talán túl sok bennem a múlt, kötődöm hozzá, magyarázkodom, hogy honnan a harag, a bűntudat, a neheztelés a miatt, amit éreztem, gondoltam vagy cselekedtem. A feladatom pedig a jelen lenni bölcsessége. Ha nem a testemben vagyok, ha nem a mostban vagyok, akkor ugyan hol? Hiszen bármi emlékkép, múltba mutató érzés most bukkan fel. Most kell tudatosítanom, elengednem. Minden elmúlt életemet most élem. Ebben a pillanatban. Pillanatról pillanatra megújulva. Ebben a mostban benne van minden: a múlt elevensége, ám a jövő lehetősége is. A mély jelenlét, a test a tudatosság összekapcsolása, a mindkettőt átható légzés, örömet, fényes érzést ad. Nem kell aggódnom, a böjt tovább folytatódik velem, általam.
Nehéz megállítania szokásokat, változtatni a mindennapok berögzöttségein, elengedni a vélt tudásunkat, eloldódni mindentől, amit biztonságosnak találtunk, belevetni magunkat az élet áramlásába. Érzem a kötelességeimet is. Leszedem az érett paradicsomot a kertben, egy aszalókeretre valót fölkarikázok és kiteszem fehér gézzel letakarva a napra.
Délután öt tájban megjelenik a barátnőm hátizsákkal, üres ásványvizes palackokkal, én is összeszedem az enyémeket, bepakolunk az autóba és irány a Pilis! Szentkereszt és Pomáz közt az erdőben a forrás, Mária kútja. Az autóban ülve is nehezen viselem a forgalom bűzét, idegességét, föltekerem az ablakot. Útközben feszülést érzek a májból, talán a düh, harag a bűzt eregetőkre, de hát én is pöfögő járgányban ülök, s így nem vagyok a bűz keltésben ártatlan. Később az erdei levegőt élvezem, érzem a fűszerességét, erejét. Találunk néhány gombát is: molyhos tinórút és barnásvörös kalapú galambicát. A forrásvizet bepakolva a kocsi csomagterébe, sétálunk az erdőben. A közelben egy munkagép berreg hangosan, a barátnőm telefonüzenetet pötyögtet a mobiljába. Türelmetlen vagyok, Klárán látom, hogy szórakozott, valamin rágódik, nincs jelen. Behordjuk a forrásvíz rám eső részét, s a barátnőm máris megy haza.
Nekem a beöntés. Meg-megjelenő fájdalom a gerinc ágyéki szakaszának jobb oldalán. Ez a korábbi böjtök alatt is megjelent, úgy gondoltam, hogy a megerőltetéstől, s ezzel elzártam az utat, hogy a fájdalom, a tünetek forrásához eljussak. Az esti légzésre a fájdalom eltűnik, nincs erős energialetapadás, csak apróbb kellemetlenség. A mellkas, majd a gerinc jelez, de a zavar eloszlik. S negyed óra múlva befejezem a légzést, és alvás.

Augusztus 17.
A böjt negyedik napján fél hétkor kelek. A belső és a külső megtisztogatása, beöntés, étolajat zuborgatok a számban, nyelvtisztogatás, mosakodás. Meditáció, jóga. A reggeli jóga után beszélgetés indul a vendéglátók udvarán maradva a szilvafák alatt. Péter megrázza a fákat, a lehullott gyümölcsöt szedegetjük. Majd olvasgatok, teszek-veszek. Átjön egy masszázstanfolyamot végzett nőismerősöm a gyerekeivel, ő is szedegeti a szilvát, a gyerekek az úszómedencében viháncolnak. Erika, az ismerős gyógymasszőr a csakrákról érdeklődik. Elmondom, hogy milyen betegség feltárási lehetőség van a csakraáramlás zavaraiban.
Itthon felkarikázok egy aszalókeretre való paradicsomot. Kimagozok annyi szilvát, hogy egy másik keretet és a gáztűzhely zománcozott fedőlapját is megtölti. Aszalódnak a félárnyékban vagy a napon. Utána kajszi magot török. Mivel délig nem iszom vizet, kissé eltikkadok, fáradt leszek. Jön a barátnőm, egy nála hagyott aszalókerettel, kerékpár pumpával.
Délután három óra tájt kifekszem a pince farára, a fűre egy pokrócot alám terítve. Mellettem a jegyzetfüzetem, de inkább pihennék, lazítanék most az írogatás helyett, ha hagynának a legyek. Egy idő után beleunok abba, hogy folyton fölriasztanak, az arcomon, karomon mászkálnak. Fölülve nézegetem a bodza fekete tányérjait fölöttem, a közeli szilvafákat és a közeli hibiszkuszbokor lilás virágait. A kertben a rozsdás drótkerítés mögött nagy fehér lepke szálldos, fúj a szél, madárpityegés – így tanulmányozom most magamat, a természetemet. Meg-megkordul a gyomrom, ha hirtelen állok fel, megszédülök. A gyomorszájban érződik némi nyomás. De mindezek ellenére jó itt nézelődni a füvön, a fák, bokrok védelmében, árnyékában. Bejövök a házba, kimosom a gyomrom, meglepően sok nyálka távozik, lazítok, majd olvasgatok.
Este hét óra tájt megint a pince füvén, illetve a pokrócon heverészek. Esemény alig, s mikor örülni kezdek a nyugalomnak, a szomszédban fölpöfög az öreg traktor, de szerencsére rövid idő múlva el is hallgat. Hallom a szerelőkulcsok koccanásait, fémes csörömpölését. S talán érdektelen ezt leírnom, amikor a hangokon túl van most a valódi világ.
Forrásvízzel higított almalevet iszom.
Este alvás előtt energialégzés. A felszabaduló öröm visz az ágyba.

Augusztus 18.
Megint az idő elvesztése. Céduláim, följegyzéseim valahová elkallódtak, s kimaradt ez a nap, utólagosan toldom be a helyére. Ahogy más böjtnapok indítása, ezé se különbözik. Tisztálkodás, beöntés, nyelvtisztítás. Húsz perc zazen, mielőtt kerékpárra ülnék és elkarikáznék C.-ék hoz. Élvezem a reggeli levegőt, a suhanást s a kissé még karcos napsütést. De ingerült leszek, amikor a gyakorlás után Péter teli szájjal beszél. Türelmetlen vagyok és nyugtalan, s ezt érzem is, s mégis amikor a barátnőmhez szólok, és nem figyel rám, fölfortyanok. Na, lesz mit leszűrnöm, hogy az életerő szennyeződéseit elengedjem. De itthon mégsem légzéssel, öntanulmányozással folytatom a napot, hanem kidobom a penészedni kezdő paradicsomkarikákat, amelyek éjszaka a letakart keretben befülledtek, s újakat szeletelek helyettük.
S még mindig halogatom a légzésgyakorlatot. Inkább elkerekezek a postára, levelet adok föl. Kérdem a hivatalnok lányt, aki nyilván nyári helyettesítőként ül az ablak mögött, hogy van-e rejtvénylapjuk. Rámnéz, mintha megbántottam volna, vállat von. Most van vagy nincsen? Megint vállvonás. Odaszólok a postavezetőnek, hogy tolmácsolja már nekem, legyen olyan kedves, mit jelent a beosztottja vállvonogatása, mert istenuccse! nem értem. Hogy most az újságokat mind átszámolták, becsomagolták, lévén, hogy hét vége van, s a lány átadja a stafétát, s ha van rejtvényújság, ha nincs, már nem tudnak adni. Talán ha korábban jöttem volna. Hazafelé motorbicikli, teherautó előz meg, füstöt ontva, szemből is forgalom; visszatartom a levegőt, míg átvágok a sűrején. Tanulság, ha csak nem életbevágó kimozdulnom, inkább maradjak itthon a falak védelmében vagy a kert fái alatt. De hát itthon is veszélyhelyzet. A szél be-becsapja az udvarba-kertbe a faluvégi műanyag-feldolgozó bűzét. Az aszaló keretek körül keringélek. Leveszem a belső konyhaablak szárnyat, ráteszem a keretekre, de láthatóan ez nem a legjobb. Eszembe villan, hogy a könyvesszekrényem füstüveg ajtajai az éléskamrában porosodnak. Kihozom mindkettőt, az udvaron lepókhálózom, leporolom, majd lemosom, szárazra törülöm, s ráteszem az aszalókeretekre. Pont hármat fed be tökéletesen. Íme, a házilagos napkollektoros aszaló. A sötét üveg védi a gyümölcsöt, bár a hangyák átmásznak a sűrű szúnyoghálón is, alulról közelítve meg a paradicsomot vagy szilvát, de az aszalást meggyorsítja. Almalevet facsarok, leszűröm, forrásvízzel hígítva kortyolgatom. Ízlelgetve a zamatát, hagyom beszivárogni izmaim közé, zsigereimbe. Öröm és boldogság, ahogy a böjt keserűségeit az almalé megédesíti. Ízek, ízlelés meghittsége nélkül ízesülni a világba láthatóan nem akadálytalan. Délelőttöm a tanú rá. A hátfájás is jelentkezik időnként deréktájon.
Túl sok rakosgatás, idővesztés volt eddig. Most végre időt szánok a belső utazásra. Egy órától fél négyig. Először csakralégzés, Osho CD-jén hallható zenére. Aztán rögtön utána Ed Alleyne Johnson elektromos hegedűjátéka követi, színlégzéssel tárom fel a csakrák mélyéből az energiát. A szín segíti az érzelmi árnyalatok előhívását, tudatosítását.

Kezdem a fehér színnel, elképzelve az energiát kívülem és bennem.
A gyökércsakra átlélegeztetése vörössel.
Majd a narancsszín következik a szexuális csakrába lélegezve.
Sárgával a gyomorközpontot itatom.
A zöld a szív csakrát tisztítja meg. Nevetés, felszabadultság-érzés kíséri. Aztán mély különös árnyalatú érzelmek.
A kékkel a torokcsakrámat árasztom el. Ellazítva, megnyitva a torkot. Folytatódik a nevetés. Érzem, hogy a böjt, az éhezés és a szomjúság okozta feszültség kioldódik, s ez jó könnyebbség.
Az indigó színű fényt a harmadik szem környékére lélegzem be. Meghatódottság.
Az ibolya a koronacsakrát tisztítja.
Az ultraibolya a felsőbb énemhez vezet, kapcsolat a spirituális erőkkel, majd
Újra a fehér, a külső és belső tér egyesítése. S az örömet ad, érzem a nyugalmat, átjártságot, ahogy testemen, érzékeimen át a maga elevenségében áramlik a világ.

Majdnem négy óra délután, amikor kimegyek hűvös szobámból a napra. A fénnyel, szellővel az öröm, a valódi élet érint. Egy pillangó, kedves érzés, csapong, röpköd és leszáll. Minden érzés megtalálja a maga virágát. Hej, az aszalókeretről lecsúszott a füstüveg, és a szilvaszemek közt hogy futkároznak a hangyák! De visszaállítom a megbomlott rendet: a hangyák ki, az üveg vissza, és két könyvvel meg egy jegyzetelésre alkalmas keskeny borítékkal újra a pince füvére telepszem. Olvasok, s közben is meg-megállok, két mondat között átjár az öröm. Hallgatom gyönyörű morajlását belülről.

Minél tudatosabb a test, annál nyitottabb, lelkesebb hajlékonyabb.

Előttem a hibiszkuszvirág öt világoslila szirma, ahogy virágkelyhet formál. A kehely mélyén, innen messziről kör alakúnak, folytonosnak látom – bíborvörös foltok, pacák egymás mellett, ebből nyúlik ki a jó két centiméternyi vajszín bibe, végén a porzókkal. Olyik virág már elsötétedve, piszkos színűen elhervadt, de látok még a bokron tömött zöld bimbókat is. Távolabb az alkörmös nagy zöld levele és a piros fürtjein ritkán sötétlő bogyók. (Ismert festőnövény.) Kikelt tavaly a lenti cseresznyefa törzse mellett, s az idén már egészen terebélyes. Míg szemlélődöm, elrobog egy motoros az utcán, belülről, mélyemből buzog az öröm s megteremti és védi a maga terét. Nem hatol át rajta zaj, bűz, visszaveri; érzem a külső hatásokat, de most csak érintenek. Ám mire ez leíródik, ideér kipufogó bűze, s igencsak erősen, megtorpanok, hogy igazat írtam-e, vissza a belső áramláshoz, az öröm eleven pajzsához – így már jobb érzés; rozsdafarkú pityegése kísér, repülőmorajlás. A fű fölött szép fehér káposztalepke csapong. Míg nézem libbenései is örömet fakasztanak bennem, ezt érintve a magasan morajló gép is csendbe halkul. Vissza-visszacsobban ez a derű, miközben a jógafilozófiáról olvasgatok.

Augusztus 19.
Nosza tekintsük át ezt a napot is! Fél hatkor traktorberregés ébreszt, s mivel kipufogó orrfacsaró bűze az ablakon is beárad, becsukom gyorsan. Egy mondat holdat terem, begombolhatod. Ez lüktet bennem, a fél-öntudatlanság sodorja, hömpölygeti, hintáztatja a szavakat. Nem az értelmük, hanem a zene, a ritmus. Hintázik a hol vagy? Egy mondat, s a hatholdas terem. A szomszéd dán dogja beletutul, nyilván panaszolja a gazdája hűtlenségét, aki már hajnalok hajnalán szántóföldet tárcsázni indul vala. A szomszéd fiú és a kutyája imígyen meditálnak. Ezen elnevetgélek. Elképzelem, hogy az ócskavasból mentett zöld járgány pöfögve jár a szántóföldön, s a porfelhő alatt ott ül a kidülledt szemű fehér kutya, és azt vonítja: Rabszolgahúst früstökölnék, ééédes gazdám! Tisztálkodás. Hétkor már Czakóéknál. Jógagyakorlás a harmatos fűre terített takarókon, hálózsákon és vászonlepedőn. Péter fél kilenckor átfuvarozza Piliscsabára a vonathoz a feleségét, fölkelve a lazítás közepén, mi tovább relaxálunk a napfényben, miközben friss reggeli szellő simogat. Minden megszokott mozdulat a csendből tép ki egy darabot, fölfeslik a nyugalom szövete. Hazaérve paradicsomot karikázok az aszalókeretre, kirakom az udvarra a rongyszőnyegeket, kiporolom, s hagyom, hogy kiszellőzzenek.
Délután csakra légzés. A szívközpont megnyitása meghatottságot, nyugalmat sugároz, a torokcsakra örömet. Vilmos, íróbarátom telefonál kora este. Váltunk pár mondatot. Ő az írótársaság elnökeként már tudja, hogy a jövő héten megkapom az alkotói támogatás első részletét. Mondom neki, hogy éppen böjtölök. Bár nem lakomázni indul hozzám, válaszol, de fél órán belül újra telefonál, ha valami miatt ma mégsem tudna meglátogatni. Épp a kertben vagyok, amikor rámcsörög. Épp a lányáéktól kapott telefont, ma oda látogatna inkább, hozzám majd inkább holnap.
Szilvát magozok az aszaláshoz. Almalevet préselek, és hígítva iszom.
Este a barátnőm telefonál. A dorogi tóparton vannak. A lánya fürdik, s nemsokára elindulnak hazafelé. Csak bekukkantson-e vagy aludjon nálam. Ahogy te szeretnéd, válaszolom. Nem, most rajtam múlik, a böjtölő kívánsága a fő. Megérkeznek, átad egy sárgadinnyét, és öt írható cédét. A kapuhoz vittem a szőlőhajtásokat, hullott almát. S mivel későinek találom az időpontot, megegyezünk, hogy holnap reggel fél nyolctól együtt jógázunk. Adok nekik útravalónak lószemű szilvát, hogy addig se éhezzenek, míg hazaérnek, s egy befőttesüvegben a maradék almavelőt.
Olvasgatok. Meditáció a lefekvés előtt.

Augusztus 20.
Fél hat, s nevezetes napra ébredtem, mert ma lesz a böjttörés a tegnap kapott sárgadinnyével. Meditálok vagy fél órát. Nagy, csendes térbe kerülök, itt súrlódik tudatomhoz egy-egy gondolat, szándék, ötlet, és elenyészik, hogy nem hagy maga után nyomot. Így kéne élni, ilyen észrevétlen, s ennyi örömmel, és ilyen valóságosan, minden illúzió nélkül. A megbeszélt időre felkelek a párnámról, hogy állva fogadjam a vendégemet. Míg nem jön, letörölgetem az aszaló füstüvegéről a harmatot, kiviszem a tegnap kimagozott szilvát, s addigra, bő negyedóra késéssel megérkezik a barátnőm. Főleg légzőgyakorlatokat végzünk, amire Klárának szüksége van, de nyújtás, lábgyakorlatok, relaxáció is sorra kerül.
- Nos, akkor legyél társam a böjttörésben!
-Tudod-e, milyen nap van ma? – kérdi a barátnőm. Huszadika, kenyérünnep, Szent István, vagy a pogány Vajk neve napja, amit csak akarsz. Hát még? A nyárvégi időjárás-változás ideje. És? Petárdás nap. Hát még? Ja, a születésnapod. S bő hete volt a névnapod is. Többszörös ünnep. Név-, születés meg evőnap. Mit szeretnél inkább? Körtét, szilvát vagy sárgadinnyét? Körtét és egy kis dinnyét. Meggyújtom a méhviasz gyertyát. Klára nekilát, én még egy ideig csendben nézegetem a dinnyeszeletet magam előtt, érzem az illatát, ő zavartan pislog felém, nyilván nem érzi a rítust. „Egyél csak a magad ritmusában!” mondom neki. Látom, elgondolkodik, megfeszül, kinéz az ablakon, ki a közös terünkből, néz dermedten és hullatja a könnyét. Mi a baj? Á, semmi. Na de mégis? Nem tudom. Kérsz zsebkendőt? Nem. Bemegyek a szobába, kihozok a szekrényből egy zsebkendőt. Szipog tovább. Kelletlenül eszik. Vágok még dinnyét, jó? Nemet int. Vagy inkább körtét? Nem bírok enni. Valami baj van? A fejét rázza. Mondd el! Most nem. Mennie kell, várja az otthoni tennivaló, és délelőtt vidékre utaznak. Kikísérem a kapuig. Mondd meg, miért sírtál. A férjed miatt? Nem. Most nem tudom elmondani.
Ebédre sárgadinnye, szilva. Amíg meleg az idő kitartok a gyümölcs mellett. Paradicsomot szeletelek az aszalókeretbe. Délután a kertben kiszedem a tüskés, szúrós kelyhekből a máriatövis magokat. Ebből az elfoglaltságból vers is lehet. A pihék és a tüskék együtt. A pince gyepén üldögélve jegyzetelek. A tegnapi és az előtte levő nap eseményeit leírom a gyűrött papírdarabkáról egy vastag spirálfüzetbe.
Délután megérkezik Vilmos barátom. A konyhában ülünk le. Szilvát eszik s közben beszél-beszél. Először a bírálat a konyha, illetve az ivópoharak tisztaságáról, a takarításról. Ingerült vagyok. A Nyugat alkonyát olvassa, ezt adja át igen részletesen, s közben eszi, eszi a szilvát. Be a gyümölcs, ki a mag. Csámcsog. Nehezen viselem. Mondom is neki. Jóllakik, útra kelünk. Elsétálunk a futballpályáig, ahol az alkotmánynapi ünnepség zajlik. Rockzene, gumivár, sörsátrak. S a falu utcáin keréktörő kátyúk. Rossz utak és görögtűz. Beborul az ég. Elindulunk hazafelé. Cseperegni kezd az eső, a távolban dörög, villámlik. Fénykarikák az égen, az ünnepi lézerjáték. Sürgetem a barátomat, gyerünk már, mert megázik odakint az aszalnivaló. Bementem a szilvát, mielőtt zuhogni kezd, és a küszöb előtt kiszedegetem a hangyákat. Vili 11-ig marad, továbbra is Spenglerről beszél. Szilvával, paradicsommal bocsátom útra. Éjjel fél kettő tájt megcsörren a telefonom. S. Jóska borízű hangja, hogy megkaptam-e a verseskönyvét és olvastam-e. Olvastam, de épp a legédesebb álmomból vert fel a telefonod. Majd alkalmasabb időben beszélek róla.
Nehezen alszom vissza. Kitámolygok az üvegezett verandára, hirtelen sugallatra megnézem az aszalt kajszit, látom, hogy megmolyosodott, kiválogatom a legrosszabbakat, kidobom, a többit majd ébredés után.

Augusztus 21.
Folytatódik a rendtevés. A molyos kajszi aszalvány megtisztogatása. Kipiszkálom a kukacokat, a redőkből, leöblítem az így rendbe tett maradékot, aztán megint, majd kiteszem száradni a napra. S utána – biztos, ami biztos – a mélyhűtőben tartom néhány napig. Vásárolok egy fél görögdinnyét. Ez a mai ebédem és vacsorám. Ebből kanalazgatok, kis cayeni borsot hintve rá. Szilvát magozok az aszalókeretekbe.
Barátom, Vili telefonál, hogy átutalták az alkotói támogatás első részletét a Szépírók Társaságától. Holnap már a számlámon lesz. Délután pihengetek egy órányit. Majd mély, nyugodt meditáció, 40 percig. Éber vagyok, könnyű. Annyira jó ez az érzés, hogy fél órát hozzátoldok ráadásként. A barátnőm hazaérkezve telefonál. Az mondja, hogy én okoztam a tegnap reggeli félelmét. De hát mivel? Én úgy emlékszem, hogy csendes, figyelmes voltam. De lám mégsem. Miattam félt. Szorongott, hogy rászólok majd, mert gyorsan eszik. Kiderül, milyen rosszul esett, hogy nem emlékeztem mindjárt a születésnapjára. Restellhetem, hogy a böjttörés teljesen elvette a figyelmemet. Behozhattam volna a kertből egy szál rózsát, amit majd megteszek, ha meglátogat.
A telefon nagyon lehűtött. Azt hallani, hogy milyen önző vagyok a kapcsolatunkban, keserves érzés. Úgy nézek a kettőnk kapcsolatára, hogy magamat is idegennek látom benne. De ez így nem egészen pontos. Bár kimért voltam hozzá, de nem akartam újra megbántani, megsérteni. Jöjjön-e aludni hozzám? Nekem most csend kellene, nyugalom, hogy megemésszem, amit mondott. Neki viszont a közellét kéne. Nyugodt vagyok, de ez a nyugalom nem önzetlen, van benne érdek, önvédelem. Jobb lenne most egyedül. Amit a barátnőm mondott, fáj, de szabad fájnia.
Kimegyek bezárni a kaput. A harmatos fű hűvöse érinti a meztelen lábam, a tücskök ciripelnek, fönt a tágas égen a csillagok. Nem kérdés a szeretet: a szeretet nyelvén beszél egymással a föld és az ég. S ez tesz élővé engem is. Hívom a barátnőmet a mobilján, de nyilván nincs telefonközelben, mert nem veszi föl. Üzenek, szűkszavúan: Gyere! Ebből persze ő nem érzi az ég meg a föld párbeszédét, s hogy szívesen hívom. Dacosan válaszol: Nem. Egyedül alszom.

Augusztus 22.
Korai ébredés. Nem fekszem vissza. Jó háromnegyed órás zazen. Jóga. Klára hív lovagolni, nem megyek, hivatkozva a munkámra. Elered az eső. Bementem a házba az aszalványokat. Mikor kisüt a nap, kiviszem a kereteket. Újra esik, megint behozom a szilvát. Tüzet rakok. Szilágyi Domokost olvasom. Átmásolom az utolsó három nap jegyzeteit.

A böjtben is örömforrás a teljes jelenlét, tudatosság. Akkor vagyok tudatos, ha éber vagyok, ha valóban ott vagyok, ahol vagyok és középpontomig élem azt, amit teszek.

Ha tanulságot keresnék idei tavaszi és nyári böjtömben, a legerősebb, hogy túl zsúfoltra alakult mindkettő. Főleg a tavaszi időszaké. Munka, utazgatás, egy nem túl régi párkapcsolat gondjai-bajai, egyensúlyzavarai. Nyár végére már annyit okultam, hogy megteremtettem a böjt zártabb körét. A reggeli barátokkal végzett jógagyakorlatokon kívül más elfoglaltságom nem lett volna, s lám mégis mennyi mindent csinálni akartam, ahelyett, hogy a böjt szelleméhez méltóbban hagytam volna alakulni. A korábbi böjtjeimhez képest ez utóbbi annak is keretet adott, hogy a közben adódó testi-lelki feszültségeimmel dolgozni tudtam. Megpróbáltam az energialégzés segítségével rátalálni a kényelmetlenségeim, feszültségeim, nyavalyáim okára és segíteni feloldódásukat. Mivel tudtam, hogy a tüneteknek oka van, nem elégedtem meg a magyarázatokkal. A légzés, az energia masszázs, és a belátás segített a gyógyulásban. S ami a gyógyulásnál mélyebb élmény, hogy kapcsolatba kerültem életem alapjával, a tiszta létezéssel, hogy tudatosítottam olyan energiákat, amelyek bennem eddig rejtve voltak. Ennek ereje, öröme befedődhet időnként, de nem múlik el, mert idő nélküli. Ez az áramlat sodorja sorsomat, s hogy megélem, ettől kap emberi formát.

Felhasznált irodalom:

Böjtölés élvezettel, M-érték Kiadó, Budapest, 2003. (Horváth Zsuzsa ford.) – szerző nélkül. Német címe: Heilfasten – aktív und gesund.
Červený, Karel, Červená, Drahomíra: Vegetariánska kuchárka (A vegetárius szakács). Práca. Bratislava, 1990.
Chappel, Peter: Lelki gyógyítás homeopátiával. Új paradigma kiadó 1999 (idézet: 250-253. l) 316. l.
Dahlke, Rüdiger: A tudatos böjtölés kézikönyve. Bioenergetic Kiadó, 1998 (Szabó Judit ford.)
Dahlke, Rüdiger – Ehrenberger, Doris: Testi és lelki megtisztulás. Bioenergetic, 2001. (Szabó Judit ford.)
Farquharson, Marie: Természetes méregtelenítés. Forever Kiadó, 2003. (Bondi
István ford.)
Gandhi, Móhandász Karamcsand: Önéletrajz. Európa Könyvkiadó, 1987. (Fridli Judit ford.)
Grof, Stanislav: Az emberi tudat dimenziói. Internetről letöltve
Grün, Anselm: Böjt Test és lélek imája. Bencés Kiadó, 1993. (Kun Éva ford.)
Helvin, Marie: Mérgek nélkül A szervezet megtisztítása az egészség és a szépség jegyében. Magyar Könyvklub 1998 (Béresi Csilla ford.)
Happel, Peter: Lelki gyógyítás homeopátiával
Dr. Komin Vlagyimír: Légzéskontrol. Bp. én.
Dr.Komin Vlagyimír: Traszperszonális pszichológia és energialégzés. Budapest, 2005.
Jasmuheen: Táplálékom a Fény. Budapest, 2000.
Léböjtkúra eseménynapló. Közli dr. Karácsony Ferenc. Természetgyógyászat. 1991. 1. 10. old.
Lützner, Hellmut: A gyógyító böjt. Bole Kiadó. 1996
Shakta Kaur Khalsa: Kundalini-jóga. Magyar Könyvklub. 2003 (Tótisz András ford.)
Székely, Edmond Bordeaux: A böjt. Természetgyógyászat. 1991. 1. sz.8.-9. old
Székely, Edmond Bordeaux: A józanság művészete. Természetgyógyászat. 1991. 3. szám
Tepperwein, Kurt: Mit árul el a betegséged? A tünetek nyelve. Hunga-print. Budapest, 1992. (Szalay Marianne fordítása)
Varga Imre: Sziklák arca a tűzben. Barbaricum. é.n.

előző fejezet

következő fejezet