Ma március 16-a, a születésnapom, s pont 6 évvel ezelőttre tehetők az újjászületésem első fájdalmai is. Erős, napokig tartó pánikkal, szorongással kezdődött. Nem hívom betegségnek, mert nem az volt, hanem az elfojtások kitörése.  A lélek lázadt, változni akart, mert túl sok volt az elfojtás, az őszintétlenség, mint mindig, ha elszakadunk igazi önmagunktól, a valóságtól. A pánik ijesztő, de a változás lehetősége is, mert elveszi makacs szokásaimat, szabályaimat kicsúfolja, az elvárásaimat érvényteleníti és összetöri hamis énképemet.
 Pszichológushoz mentem, aki szerencsémre óva intett attól, hogy gyógyszerekkel nyomjam el a félelmeim, lelki fájdalmaim és szorongásaim. Így hát velük szembesülve felismertem, hogy ezek mind a megfelelni akarás, a korlátozott, a túlszabályozott, a káprázott énem tünetei.
De egyszercsak úgy éreztem, tovább kell lépnem. A kineziológia következett. Felhozott és feloldott néhány tudattalanba száműzött dolgot az életemből, sőt a születésem idejéből. De nem volt ez sem áthatóan mély tapasztalat.
Ekkor hallottam egy ismerősömtől az energialégzéssel kísért önismereti útról. Már két éve járok rendszeresen (először hetente, most már ritkábban) légzésfoglalkozásra, és úgy látom, ez visz a legközvetlenebbül önmagamhoz, mégpedig saját érzéseimen, érzeteimen keresztül. Itt a megtapasztalás vezet. Nem rágnak a számba okokat, elképzeléseket, megfejtéseket, hanem a légzésem, érzéseim révén ismerem fel és engedem el a belső akadályokat. A jelenlétem a légzéstudatosságom segít abban, hogy meglássam és megéljem a valóságot, azzal hogy levetteti velem azt, ami valójában nem én vagyok.
Végül nyilván majd a légzésterápiát (ill. az Imre kezét) is el kell engednem, hiszen már nincs betegségtudatom: megnőtt a bizalmam magamban és a világban. Erősödöm.
 Ez a módszer mindenképpen nagy segítség annak, aki megrekedt az útján, aki keres, s főképpen annak, aki most még nincs tisztában belső tartalékaival, illetve aki kíséretre, segítségre szorul.
Sok sikert a szabad légzést választó kíváncsiaknak, és hálás köszönetem neked, kedves Imre.

 Szenyán Kata

 

Szeretnék beszámolni Neked egy jó hírről. Amikor június közepén részt vettem Nálad a csoportos légzésfoglalkozáson, egy olyan nagyszerű dolog történt velem - mintegy mellékhatásként –, amire ott helyben föl sem figyeltem. Csak másnap tűnt föl, hogy elmúlt a krónikus orrdugulásom, ami sok kellemetlenséget okozott az elmúlt években, ráadásul az alvást is megnehezítette. Olyan mértékű volt a probléma, hogy éjjel-nappal kínlódtam tőle, s csak a Nasivin orrcsepp használatával tudtam átjárhatóvá tenni az orromat és akadálymentesen levegőt venni. Az orrcsepp használatát nem javasolják egy héten túl nyálkahártya károsító hatása miatt. Én sajnos évekig használtam, tulajdonképpen függő lettem tőle...Egy neves orr-fül-gégész orrsövény műtétet irányzott nekem elő, amit mindenáron el akartam kerülni. A légzésterápia foglalkozás óta – vagyis már 6 hete - egyszer sem kellett az orrcseppet használnom! Nem tudom, hogy miért és hogyan történt ez a pozitív változás, de nagyon örülök neki! Köszönöm Neked, hogy megszabadítottál ettől az egészségügyi problémától, mellyel nyilván rajtam kívül még sokan mások is küszködnek. Ha gondolod, írd ki nyugodtan a weboldaladra a fenti véleményt, hátha másnak is segítünk vele, aki hasonló bajtól szenved, és csak gyógyszerrel képes elviselni a tüneteket, s netán félelemmel gondol a javasolt műtétre. Minden jót kívánok Neked!

Üdvözlettel: Králl Gábor
Budapest, 2009-07-29

 

Ami az újjászületés hétvégét illeti, én nem tudok erről így, neten vallani. Nagyon zárt vagyok. Élőben bárkinek elmondom, mint ahogy már sok mindenkinek el is meséltem. Bennem van némi gátlás mindennel szemben, ami nem hangtalanul, és mozdulatlanul történik, ezt a két napot mégis szerettem, élveztem.

Te jól végzed a dolgodat, és meggyőző a példád. Finoman, jó érzékkel vezetsz, nyugalom árad belőled. Érdekes, ahogy a feledésből előléptél, újra találkoztunk, és most úgy nézek rád, mint egy harcostársra, mint rokonra, testvérre, és örülök neked. Kívánom, hogy jól menjenek dolgaid.

Mégegyszer köszönöm: Kati

Gyerekkori éveim csendes megelégedettség érzésében teltek. Később mindig akadt valami, ami kimozdított ebből a nyugalomból, biztonságból. Úgy láttam: nincs időm már játszani, érezni az élet örömét egészen, ártatlanul. Ezt a hatalmas hiányt és űrt töltötte be a légzésterápia.

Lélegzem, utazom. Elősejlenek a felfedezésre váró belső terek, ezek mélységei. Öröm tölt el. Most még csak mintha egy sötét teremben botorkálnék, kissé bizonytalanul, ismeretlen sávokon át, de érzem, hogy idővel jelentésessé válnak a bennem történő folyamatok, lassan nevet, sorsot kapnak a légzés színei, az érzéseim, a belső formák. A harc, a rombolás erői átalakulnak és elengedés, megnyugvás, békesség boldogító érzése tölt be.

Jó érzés, hogy megint közelebb kerültem önmagamhoz. A percek lelassulnak és letisztulnak. A nyüzsgő élet zajában rátaláltam egy térre, ahol erő és nyugalom egyben vannak.

Judit

 

Sikertörténetem a transzlégzéssel tavaly karácsony előtt kezdődött.
2007 áprilisától az orvosok által ismeretlen eredetűnek diagnosztizált farkcsigolya- ill. keresztcsonti fájdalomban szenvedtem egészen 2007. december közepéig (amíg Varga Imrével nem találkoztam). Az MRI vizsgálatokon keresztül a sorozatos röntgenfelvételeken túl a  reumatológiai speciális injekció kúrák sem maradtak ki a gyógyítási repertoárból. A helyzet sajnos a heves és elviselhetetlen fájdalom tekintetében változatlan maradt. A hagyományos orvosláson kívül olyan alternatív medicinákkal is próbálkoztam, mint a reiki kezelés, akupunktúra, különféle meditációs technikák, agykontroll és így tovább, de a fájdalomérzésem csak erősödött. Egy barátnőm javaslatára próbáltam ki - hálistennek utoljára a sok egyéb verzió után - a transzlégzés technikáját - Imre általi vezetéssel, és elkezdődtek a csodák. Emlékszem az első légzés alkalomra, amikor  az Imladris Stúdióba taxival érkeztem, mivel már gyakorlatilag járnom is keserves volt a fájdalomtól, de a Váci utca közepétől visszafelé már gyalog mentem a Kálvin térig. Maga a légzésfolyamat számomra sokszor egyáltalán nem volt kellemes, sem testileg, sem emocionálisan, de a végeredmény mindig magáért beszélt. Mivel a légzéses oldás már az első alkalommal jelentős fájdalom csökkenést eredményezett, ennek hatására viszonylagos gyakorisággal (hetente egyszer) beiktattam az életembe. Most, 2008 májusára már gyakorlatilag teljesen megszűntek a fájdalmaim, és ugyanakkor több kisebb-nagyobb lelki ill. fizikai traumám is sikeresen oldódott az energialégzéssel.
Imrének köszönettel, és szeretettel!

Gönczi Éva

 

 

előző fejezet

következő fejezet